1941. augusztus elsején jelent meg a huszadik századi magyar irodalom legmeghatározóbb lapja, a Nyugat utolsó száma. Tekintse meg galériánkat a legendás folyóirat több mint három évtizedes fennállásának befejező fejezetéről!
Manapság nem győzzük újratanulni a Moszkva tér régi-új nevét, és az Orbán-kormány programjai közül is a Széll Kálmán-terv a legfontosabb. Az egykori miniszterelnök azonban nem volt mindig ilyen népszerű. Ady Endre publicistaként például kifejezetten utálta a Széll-korszakot. Ady ekkoriban ugyanis – a Nagyváradi Naplóban megjelent cikkei alapján – egyre jobban közeledett a szociáldemokrata és polgári radikális állásponthoz.
Háromnegyed évszázada időről időre felvetik, és eddig még mindig hírlapi kacsának bizonyult, hogy az 1917-ben orosz hadifogságban meghalt Gyóni Géza hamvait hazahozzák. A „katonaköltő” irodalomtörténeti elhelyezése viszont még életében megtörtént.
Kevéssé ismert, hogy Ady Endrén kívül több, nála jóval idősebb hírességre is kivetette a hálóját Csinszka, alias Boncza Berta.
Magyarország megpecsételte a sorsát a sok nyelven beszélő, de a magyaron kívül egyet sem "értő" Apponyi gróf Párizsba küldésével. A "bő szóköpés" mesterét - ahogy a grófot Ady jellemezte - magyarosítási törekvései miatt olyan világhírű írók támadták már 1907-ben, mint Lev Tolsztoj és a Nobel-díjas Björnsterne Björnson. Apponyi 1920-ban sem okozott csalódást ellenfeleinek: kilencven évvel ezelőtt a szomszédos államok "alacsonyabbrendű fajairól" szónokolt a párizsi békekonferencia vezetőinek.
Jókai Mór és Wass Albert bizonyult a legnépszerűbb írónak, József Attila és Ady Endre pedig a legkedveltebb költőnek a romániai magyarok körében végzett internetes felmérésen. Az Impulzus.ro című internetes hírportál mintegy 3 ezer embert kérdezett olvasási szokásairól.
